Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lélek

 

Rengetegen vannak azzal a hittel, hogy az emoknak „világfájdalmuk van” … Utálom hogy kevernek minket a goth –okkal, de valójában ez az ő találmányuk … (ők gyűlölik az életet, ami szerintük értelmetlen, meg hogy ”úgy is meghalunk” ..) Arról nem is beszélve, hogy ez a bizonyos „világfájdalom” kiváló dolog a pózerek számára is, hisz ehhez nem kell sok minden. Elvégre az is érezhet így aki mindent megkapott az életben. (Amúgy is nem kis divatja van a világkritizálásnak.) Ennyi erőből akár az árokban lazuló János bácsi is mondhatná magát emonak.

Amit időnként tisztán érzek, hogy emberiségtől van olykor undorunk, ami teljesen eltérő dolog, de ez jobban közel áll az igazsághoz.

 

Talán jogosan jöhet a kérdés, de itt leszögezném hogy nem, nem „mindenki emo aki vágja magát.” … Ez önmagában nem jelent SEMMIT! Sőt sokan egyáltalán nem is teszik, bár (szerintem) előbb-utóbb mindenki kipróbálja. Viszont az esetek 90 % -ában nem halsz bele (én is csak 1 ellenpéldát ismerek.. sajnos …) Ez inkább az érzelmeket szokta szolgálni, ami ezután jobb is lesz … majd a végén elönti az embert az az érzés ”Minden mindegy.” –(persze ezt csak az tudja, aki átélte.) Viszont ez sem elég ok arra, hogy valaki emo legyen.

 

Ez inkább belülről fakadó dolog, amit nagyba befolyásol a sorsunk. Hogy olyan dolgok történtek / történnek velünk, amit nem tudunk feldolgozni, befolyásolni. Akár olyan komoly dolgokra kell gondolni, ami az ember életét alapjaiban, lehetetleníti el. És ez által sajnos nagyon durván megszenvedjük az életet. Az ilyen kitaszított emberekből válik emo, akinek addig sem volt idegen az egész. Akit azelőtt is megvetettek, hisz neki már nem kell számolnia a kirekesztéssel …

 
 

 

Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>

Statisztika

Most: 1
Összes: 17094
30 nap: 1205
24 óra: 41